Egy történet, arról hogy ha alkalmad van változtatni tedd meg és ne keress kifogásokat, hanem merj lépni! Farkas Éva blogjából

Ezt a blogot tanulságként írtam másoknak, hogy ha alkalmad van változtatni, ne szalaszd el!  Élj a lehetőséggel egy jobb élet reményében,  ne félj változtatni!

A sors sajnos úgy hozta, hogy két éve albérletbe kényszerültem és vándorlok albérletből, albérletbe, állandóan össze vagyok csomagolva, be vannak dobozolva a holmijaim, csak a ruháim vannak szekrényben és az a néhány konyhai dolgom van elöl, amit használok. Egyre jobban azt érzem milyen szörnyű 62 évesen dobozokból élni és nem tudni ugyan már melyik dobozban van az, amit keresek és a holmim egyik fele itt, ahol élek, a másik fele 30 km-el arrébb egy házban, ami lakhatatlan. Volt egy kedves ismerősöm, aki pár hónapja felajánlotta a házát, az életét, amit ezúton is hálásan köszönök neki. Én sajnos nem éltem vele, amit azóta is nagyon, de nagyon bánok, mert nem adtam esélyt a dolognak és mert a félelmeim nagyobbak voltak annál, hogy változtassak és elmenjek sok km-el a családomtól, mert itt vannak a lányaim és az unokáim ezen a környéken. Pár hónappal később már másként látom a dolgokat és többé nem követném el azt a hibát, hogy éljek a felajánlott lehetőséggel, hogy jobbá tegyem a életem és ne albérletbe kelljen élnem. Már késő, mert ezt az utat a saját hibámból elszalasztottam és szomorú vagyok miatta. Még egy tanulsága van ennek a történetnek, hogy nem szabad senki jó vagy rossz tanácsára hallgatni, csak a saját szívedre és eszedre, én nem ezt tettem és elbuktam és most újra otthonkereső vagyok.